Egy hét a tengeren – beszámoló a tavaszi tengeri kalandunkról

Hajnalban, 4:45-kor találkoztunk Kispesten Somával és Lalival. Az első állomás a bevásárlás volt: egy hétre, 12 főre, teljes ellátással kellett felkészülnünk. Jól megpakoltuk az autót, majd elindultunk Trogir felé.

Hosszú út állt előttünk, nagyjából hét óra utazással. Különleges érzés volt, amikor a horvát tengerpart közelében megláttuk a havas hegycsúcsokat. A táj egy pillanatra inkább síelős hangulatot idézett, de amint feltűnt előttünk a tenger, onnantól már csak a hajózás járt az eszünkben.

Délután 16 óra körül érkeztünk meg a kikötőbe. Átvettük a hajót, aláírtuk a szükséges papírokat, bepakoltunk, és sorban megérkeztek a résztvevők is. Az első estére nem terveztünk komolyabb hajós feladatot: mindenki elfoglalta a kabinját, elhelyezkedett, én pedig ismertettem az előttünk álló hét nagy vonalú tervét, programjait és a közös együttműködés szabályait.

Korán kezdtünk: a találkozó 6:45-kor volt, hogy 7:00-kor már el is indulhassanak a napi hajós feladatok. A célom az volt, hogy a résztvevők valódi tengeri navigációs élményekkel, új ismeretekkel és használható tapasztalattal térjenek haza.

Az első napi feladatban GPS-koordinátákkal megadott pontokat kellett a csapatoknak felrajzolniuk a térképre, majd a hajózás során az volt a cél, hogy a megadott pontokhoz a lehető legközelebb haladjunk el. Trogirból indultunk, a tervezett útvonal végpontja pedig Brač szigetének keleti csücske volt. Összesen 20 GPS-pontot adtam meg az útvonalhoz.

A programot azonban nem tudtuk teljes egészében végrehajtani, mert technikai probléma lépett fel a hajón. Mivel a hetet teljes ellátással terveztük, a reggeli elkészítése közben szembesültünk azzal, hogy a tűzhely nem működik megfelelően: a láng nem a helyén, hanem a gombok környékén jelent meg. A helyzet kockázatos volt, ezért gyorsan elzártuk a gázt, és hamar egyértelművé vált, hogy estére vissza kell térnünk a kiindulási kikötőbe, hogy a hibát kijavíthassák.

Az eredeti útvonal körülbelül kétharmadáig jutottunk el, onnan visszafordultunk, és vitorlával hajóztunk vissza Trogir felé. Estére megérkeztünk, de mivel a konyha még nem működött, a kikötő közelében vacsoráztunk egy étteremben, ahová a kis motorossal mentünk át.

Az első éjszaka komoly újratervezéssel telt. A módosított terv szerint másnap Hvar szigete felé indulunk, és onnan térünk vissza később. A tervezésnél két fő szempontot vettünk figyelembe: az időjárást és azt, hogy meg tudjuk-e valósítani az éjszakai hajózást. Nehezítette a helyzetet, hogy eredetileg Dubrovnik felé készültünk, és az ahhoz nyomtatott térképeken tudtak volna dolgozni a résztvevők. Hvar szigete viszont nem szerepelt a nyomtatott anyagban.

A második nap programja is két részből állt. Reggel ismét korán indultunk, és navigációs feladatokkal hajóztunk ki Trogirból délnyugati irányba. Megkerültük Otok Drvenik Veli szigetét, majd délkelet felé fordulva áthaladtunk Šolta és Brač szigete között. Eddig a pontig rendelkezésünkre állt a nyomtatott térkép.

Ezen a szakaszon az volt a feladat, hogy a csapatok GPS-koordinátákkal megadott kapukon haladjanak át, de a pillanatnyi pozíciójukat nem elektronikusan, hanem klasszikus térképes módszerekkel kellett meghatározniuk. A térképről kiválasztott viszonyítási pontokra iránylatokat vettünk fel, és ahol ezek a vonalak metszették egymást, ott volt a hajó helyzete. A kikötőben indulás előtt még álló helyzetben is gyakoroltuk ezt a módszert, és itt használta először mindenki a kézi iránytűjét.

A kezdeti bizonytalanság után a csapat egyre jobban ráérzett a feladatra, és szépen lehajóztuk a tervezett útvonalat. A napi program második része szintén vitorlázással telt, viszont ezen a szakaszon már nem volt olyan nyomtatott hajózási térképünk, amelyre szerkeszteni tudtunk volna, ezért a chartplotterre támaszkodtunk.

Jó tempóban haladtunk, és 16 óra körül értünk Hvar szigetének közelébe. Itt készítettünk néhány külső videófelvételt a hajóról: Réka és Soma beszálltak a kismotorosba, közben teszteltük a kézi rádiókat is, és kifejezetten jó felvételek készültek.

Végül megérkeztünk Hvar városába. Előszezon volt, ezért a kikötő szinte üresen fogadott bennünket, kényelmesen tudtunk beállni, pihenni, majd vacsorázni.

Eredetileg dél körüli indulást terveztünk. Délelőtt felsétáltunk a várba, volt egy rövid városnézés és egy kis szabad program, majd 13:05-kor kifutottunk a kikötőből. A terv szerint motorral hagytuk el a szigetet, majd vitorlára váltva elindultunk az éjszakai hajózás kiindulópontja felé.

Talán ez volt az egész hét legösszetettebb napja. 15:00-kor ismertettem az éjszakai útvonalat. Az első feladat az volt, hogy mindenki másolja át a saját térképére az általam berajzolt útvonalat. Ezután minden csapatnak itinert kellett írnia azokra a szakaszokra, amikor várhatóan ők vezetik majd a hajót, mert éjszaka a térképet nem lehet kivinni a fedélzetre.

A fordulópontokat úgy kellett meghatározni, hogy a térképről leolvasott fények és irányok alapján tudják, mikor kell módosítani a hajó útirányát. Mindezt erős szélben, nyílt tengeren szerkesztettük, ami különösen nagy koncentrációt igényelt.

Mivel kicsit hamarabb értünk a rajtpontra, úgy döntöttünk, hogy megállunk egy védett öbölben vacsorázni, és onnan indulunk majd vissza a meghatározott pontra. Lehorgonyoztunk, de amikor 20:30-kor indulni szerettünk volna, a horgonycsörlő leállt. A horgony nagyjából tíz méter mélyen akadt meg. Ekkor a legerősebb tagokat a fedélzetre hívtuk, és végül fizikai erővel húztuk fel a horgonyt.

Végül 20:55-kor indultunk el az éjszakai útvonalon. Koromsötét volt, a part menti települések és világítótornyok fényei viszont szépen kirajzolódtak, és sokat segítettek a tájékozódásban. Ez az útvonal mindenki számára maradandó élmény maradt.

Az éjszakai hajózás után tudatosan egy nyugodtabb napot terveztünk. Szerettem volna, ha ezen a napon a csapat a navigációs feladatok nyomása nélkül, egyszerűen csak élvezi a vitorlázást.

Pontosan ez történt: váltásokban vezettük a hajót, szabadon vitorláztunk, gyönyörű időnk volt, olyannyira, hogy még napozni is lehetett. Közben a horgászat is ment, bár halat végül nem fogtunk.

Ebéd után egy váratlan pillanatban megszólalt a vészjelző sziréna, és végrehajtottunk egy próba-havária helyzetet. A feladat az volt, hogy egy percen belül mindenkinek teljes viharruhában és mentőmellényben a fedélzeten kell megjelennie. A csapat ezt a feladatot kiválóan teljesítette.

A napot naplementés manőverezéssel zártuk egy közeli öbölben. Leraktunk két bóját, és az volt a feladat, hogy mindenkinek be kelljen tolatnia a bóják közé.

Erre a napra megérkezett a várva várt erős szél és az eső is, ezért nem futottunk ki, hanem a kikötőben maradtunk. A napot elméleti oktatással töltöttük.

Többek között arról beszéltünk, hogyan szerveztük meg ezt az utat, milyen lépésekből állt a tervezés, és milyen szempontokat kellett figyelembe venni. Átvettük a navigációs feladatok elméleti hátterét, bemutattuk a VHF rádió használatát, valamint a különböző haváriás helyzetekre vonatkozó teendőket is.

Ebéd után körbejártuk a hajót, és részletesen megmutattuk a fedélzet és a belső terek fontos részeit: szó esett a csörlők működéséről, a horgonykamráról, a motorokról, az elektromos rendszerről, illetve minden olyan berendezésről, amely a tengeri hajózáshoz kapcsolódik.

A nap második felében vízre tettük a kis motorost, és újabb feladat következett: minden csapatnak különböző manővereket kellett végrehajtania, például bójára állást és párhuzamos parkolást. A napot végül csomózással zártuk.

Ezen a napon is korán kezdtünk, tartottuk a 7 órás találkozót. Minden csapat megkapta a délelőtti navigációs feladatát, de ezúttal nem koordináták vagy előre berajzolt útvonal formájában, hanem szöveges feladatként.

A csapatoknak először a saját szakaszukat kellett értelmezniük, majd megpróbálni felrajzolni a térképre. Ez új típusú kihívás volt, és közben minden korábban tanult helymeghatározási módszert lehetett használni. A szakaszok nem voltak túl hosszúak, minden csapat 4–5 fordulópontos útvonalat kapott, és a végső cél az volt, hogy elérjünk egy előre meghatározott koordinátás pontot — ami végül sikerült is.

Körülbelül 10 óra körül zártuk le ezt a feladatot, utána pedig élményvitorlázás következett. Mivel az időjárás-előrejelzés rosszabbodást mutatott, Trogir közelében maradtunk. Külön érdekesség volt, amikor VHF rádión bejelentkezett egy hadihajó, amelyről később kiderült, hogy látótávolságon belül hajózik hozzánk képest.

A szél folyamatosan erősödött, így 15 óra körül érkeztünk meg a kikötő előtti öbölbe. A műszerek ekkor már 40 csomós ráfújásokat is mutattak. Először tankoltunk egy szerencsére szélvédett helyen, majd elindultunk az utolsó kikötőhelyünkre. A nagyon erős szél komoly kihívást jelentett, de a remek csapatmunkának és a segítőkész kikötői személyzetnek köszönhetően sikerült biztonságosan beállni.

A nap végén rövid közös értékelést tartottunk, majd hamburgerezéssel zártuk az utolsó estét.

Reggel 8 órakor adtuk vissza a hajót. Előtte még a búvár is ellenőrizte a hajó alját, és mindent rendben talált. Ezután bepakoltunk az autóba, amely most már jóval kényelmesebben megtelt, mint kifelé, majd elindultunk haza.

Az előző esti havazás miatt Horvátország tőlünk kissé északabbra fekvő részein az autópálya egy szakaszát hóátfúvások miatt lezárták, így végül kerülőúton tudtunk hazajönni. Hosszú út után este 20 óra körül érkeztünk vissza Budapestre.